Bánat
Írta: Kovács L István
Valaki ott felejtett egy fájdalmat,
egy könnyet, valami belső kínt.
Valaki ott felejtett egy embert,
aki szeretett, amíg bírt.
Most fájdalmat cipel, háta görnyedt,
arcát elfedi, mert a fájdalom csak az övé.
Pedig az est szépnek ígérkezett,
ruhája alkalmi estre szól,
de az, az est elmaradt valahol.
Csak ő maradt, a fájdalom,
egy pohár bor az utca kövön.
De azt már nem issza ki senki,
elment, akié volt, vissza sose jön.
2019. 12. 20.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése