Mesés
Karácsony
Írta:
Kovács L István
A kisfiúk unokatestvérek. A karácsonyt a nagymamánál
töltötték. A nagyszobában, volt egy hatalmas, plafonig érő, szépen feldíszített
fenyő. Volt azon minden, szaloncukor, színes gömb, arany és ezüst girland, kék
és piros gyöngysor, kis festett fa figurák, és az elmaradhatatlan fényfűzér.
A fa
alatt a sok,-sok ajándék között egy szép szánkó várta, hogy kivigyék a hóra. Amit
a papa készített az igazi nagy, úri lovasszánok mintájára. Mikor megtudta, hogy
ott jönnek össze egyszerre a gyerekek, azonnal ment a sufniba és már rajzolt,
tervezett, majd beszerezte a hiányzó anyagokat és dolgozott, míg készen nem
lett. Úgy volt, hogy a két kislegényt beülteti a szánba és jól megszánkóztatja az
unokáit. Nagyon izgatott volt, és talán jobban várta az eseményt, mint a
gyerekek. Igen ám, de hiába volt minden igyekezet, minden vágyakozás, most hó
nem esett.
A szán
ott árválkodott a fa alatt, először senki ügyet sem vetett rá, még tán észre
sem vették. Törte a fejét mit lehetne csinálni, mert készíthetett volna hozzá
kereket, csak az idő oly gyorsan elszaladt, hogy nem jutott rá, meg végig abban
bízott, hogy majd csak esik egy kis hó. De az csak nem jött. Addig töprengett,
míg eszébe jutott, hogy a padláson van egy kicsit kopottszőrű, szakadt kantárszíjú
hintaló. Gyorsan elővette a már régóta nem használt nadrágszíjait, fölment a
padlásra, levette a fóliát a lovacskáról és fölszíjazta.
Levitte
befogta a szán elé, beültette a fiúkat, és már száguldoztak is. Szobáról
szobára vágtatott a lovacska, s a fordulóknál csak úgy repültek a forgácsok a
padlóból, ahogy a szántalpa hátul sodródva vágta meg a parkettát. Ahogy így
száguldoztak egyszer csak a lovacska megemelkedett a szánnal együtt, és a
csillár körül tettek néhány kört, a szán itt is a fordulóban csúszva majdnem
levitte a fáról a csúcsdíszt. S ekkor magától kinyílt az ablak és a szán már a
csillagokat szikráztatva repült tovább. Ott fönn is karácsony volt, nem állta
útjukat senki és semmi. A Göncölszekér kicsit irigykedett rájuk, szeretett
volna ő is úgy száguldani, de belátta, most ez nem az ő estje, hiszen a télapó
is szánon jár ma. A Nagy Medve is mosolyogva brummogott és intett feléjük, jó
utat kívánva nekik. A Nagy és Kis Kutya is farkcsóválva vakkantott egyet- egyet
üdvözlés képen. De mint minden jó ez is véget ért és haza vették az irányt, az
ablak ismét kitárult, hogy a szobában tudjanak landolni. Volt ám kacagás,
kurjongatás, jó kedv, a kisfiúk részéről. De mikor leértek és a nagy padlóvázát
fölborították a mama megálljt parancsolt a száguldozásnak, és finom kaláccsal,
kakaóval kínálta meg az utazásban megfáradt, megéhezett unokáit. Azután fürdés
következett (a hatalmas és mély tengerben, de az egy másik történet) és utána
alvás a jó puha ágyban.
2020. 01.
10.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése