Tavaszi napsugarak
Írta Kovács L István
Öregfának hámló kérge fürdik tavaszi napsütésben,
életerőt szív magába, itt-ott kihajt zsenge ága,
rügye pattan, szirmot bont a szép virága,
az illatfelhőben részegült méhraj zsibong,
a napsütésben bakfis lánykák hada visong.
Kerthelységben urak beszélgetnek, borozgatnak,
esélyt adnak a szerencsének, hódolnak a kártyalapnak.
Bókra éhes hölgyek unottan sétálnak a korzón,
dekoltázs villan, de az arc pirul, ha ifjú odatekint forrón.
Óh Tavasz, pezsdülő vér, forró szerelem,
az öregszív is most kicsit vadabbul ver,
ahogy a méh zsongja körül a virágot,
úgy vet a szív ilyenkor hamu alól fellobogó lángot.
De hol van a fogsor, sűrű sötét fürtök a délceg ifjú évek,
cserben hagytak, elhulltak, mint öregfáról a kéreg,
Tavasz van, körül pezseg, zsong, forr és zubog az élet,
mint virágszirmok bakfis lányok egymásba karolva nevetgélnek.
2020. 03.
19.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése